Földtulajdonosok: napirenden az osztatlan közös földtulajdonok felszámolása

Akár négymillió embert is érinthet Magyarországon az úgynevezett osztatlan közös földtulajdonok felszámolása, amelynek érdekében kampányt indíthat a kormány. Szabályozási egyszerűsítésekkel gyorsítanák az elaprózott osztatlan tulajdonok felvásárlását, de például napirendre kerülhet a földöröklések korlátozása is.


Az egyik legnagyobb agrárproblémává nőtte ki magát az osztatlan közös földtulajdonok ügye, amely mára a versenyképesség alapvető akadályává vált a mezőgazdaságban. A földeknek ugyanis sok olyan kistulajdonosa van, akiknek semmi közük a gazdálkodáshoz, hanem a professzionális földhasználóknak adják bérbe területeiket.

Egy-egy táblában viszont akár több száz osztatlan földtulajdon(os) is lehet, és e helyzet sokszor szinte ellehetetleníti a földhasználattal és földműveléssel kapcsolatos döntéseket, illetve hatósági eljárásokat.

Az osztatlan közös földtulajdonok lényege, hogy egy-egy tulajdonos konkrét területe a táblákon belül nincs kimérve. Osztatlan földtulajdonok akkor keletkeztek, amikor az 1990-es rendszerváltozás után a magyarországi földeket privatizálták. Így például 20 és 30 aranykoronánként kiadták az alkalmazottaknak és a tagoknak a termelőszövetkezetekbe korábban bevitt földeket, illetve kárpótlási árveréseken értékesítették az állami földterületeket. Ekkor rengetegen jutottak kis földbirtokokhoz, amelyeket azóta sem alakítottak önálló ingatlanokká, ráadásul e területek öröklésekkel sokszor tovább aprózódtak.

A tulajdonosok jelentős része nehezen elérhető, illetve sokukkal – például külföldi tartózkodás vagy lakóhely miatt – szinte egyáltalán nem lehet kapcsolatba lépni.

Így a mai helyzet nem csak a már említett fölhasznosítást hátráltatja, hanem a földek adásvételét és az utánuk járó támogatások igénylését is.

Az osztatlan tulajdonok kimérésére és a hihetetlenül széttagolt birtokszerkezet koncentrálására több program is indult az elmúlt években, de ezek nem hoztak átütő eredményt. 

A felmérések szerint ma több mint egymillió hektár, illetve hasonló mennyiségű földrészlet van osztatlan tulajdonban, amely az ötmillió hektáros mezőgazdasági terület ötödét teszi ki. Az utóbbi időszakban néhány tízezren nyújtottak be földmegosztási-földkimérési kérelmet, miközben az ügyben érintett tulajdonosok száma elérheti a 3,5-4 milliót is. Ezért egyes becslések szerint még legalább száz évig tartana, ha az osztatlan tulajdoni forma felszámolása a jelenlegi ütemben folytatódna.

A kormány a probléma megoldására most új programot indítana, amely igazodna ahhoz a célhoz is, hogy a magyarországi mezőgazdasági területeknek a tényleges földművesek legyenek a tulajdonosai. Ez tehát azt jelentené, hogy a már meglévő osztatlan tulajdonokat kormányzati-államigazgatási közreműködéssel a ténylegesen gazdálkodó ágazati szereplők vásárolhatnák meg.

A birtokrendezési jogszabálycsomag társadalmi egyeztetése a közeljövőben kezdődhet meg, és a javaslatok a jövő év első felében kerülhetnek az Országgyűlés elé.

Az intézkedések nagy csoportját azok a jogszabályi változtatások képeznék, amelyekkel egyszerűsítenék az osztatlan földtulajdonok megszüntetésére, illetve az 1/1-es tulajdoni hányadú földrészletek létrehozására irányuló eljárásokat. Ezeknél ma hat-hét jogorvoslati kérelemre nyílik esély, ezután viszont az érintetteknek csak egy ilyen lehetőségük adódna, amellyel az eljárások végén élhetnének. Ettől a jogalkotók azt várnák, hogy a hét-nyolc hónapos mai átlagos ügyintézési-eljárási időtartam jelentősen rövidülhet.  

Az elképzelések lényeges eleme az is, hogy az állam a tulajdonosoktól megvásárolná azt a mintegy 30 ezer, ma is meglévő részarányföldtulajdoni jogosultságot, amelyeket máig valamilyen okból nem „váltottak” földekre. E tranzakcióhoz előreláthatólag 10 milliárd forintnyi költségvetési forrásra lenne szükség, de ezzel megelőznék, hogy e jogcímen újabb elaprózott, osztatlan tulajdonok alakuljanak ki.

Az állam a tulajdonában lévő földeknél is gyorsítaná a felszámolását, mivel a korábbi földvásárlási – például „földért életjáradékot” – programokkal számos osztatlan tulajdonú területet jutott a nemzeti földalapkezelő szervezet (NFA) birtokába.

Ezért most egyes elképzelések szerint a mai 3 hektárról növelnék azt a területméretet, amelynél az NFA saját hatáskörben dönthetne az állami földeladásokról, az értékesítéseknél pedig előre vennék az osztatlan földterületeket, illetve az ily módon szerzett bevételeket további osztatlan területek megszüntetésére fordítanák.

Valószínűleg az osztatlan tulajdonok felszámolási költségeibe is be kell majd szállnia az államnak, mivel egy-egy táblában a megszüntetési kiadások elérhetik az 500 ezer forintot is, így e tulajdoni forma teljes kiiktatása mai kalkulációk szerint 400 milliárdos nagyságrendű ráfordítással járna. Egyelőre azonban nem dőlt el, hogy ebből a költségvetés mennyit vállalna magára.

A minisztériumi-kormányzati tervek mellett több olyan szakmai javaslat is született, amely az osztatlan tulajdonok felszámolását gyorsítaná. Az egyik ilyen az öröklés újraszabályozására irányul annak érdekében, hogy e tulajdoni forma ne termelődjön újra.

Az elképzelések szerint ki kellene dolgozni egy állami pénzügyi programot, amely támogatást nyújtana ahhoz, hogy az örökösök egymást kivásárolhassák.

Így végeredményben mindig esetben egy örökös maradna, vagyis e címen a területek nem aprózódnának tovább, de ma még kérdéses, hogy a kormány elfogadja-e a javaslatokat, illetve e célokra a költségvetésből hosszú távon mennyi forrást tudna biztosítani.

Ugyancsak új szakmai-érdekképviseleti ötlet az úgynevezett ügygondnokok kijelölése azokban az esetekben, amikor a tulajdonosok elérhetetlenek. Különösen akkor lehet erre szükség, amikor az érvényes tulajdoni lapokon olyan információk – például külföldi lakhelyek és túlságosan régi születési dátumok – szerepelnek, amelyekből nagy valószínűséggel arra lehet következtetni, hogy a tulajdonosok időközben elhunytak. Ilyenkor az állam által kijelölt hivatalos ügygondnokok intéznék a bejegyzett tulajdonosok helyett az osztatlan birtokokkal kapcsolatos ügyeket, illetve kezelnék például a befolyt haszonbérleti díjakat, amelyek a földterületekkel együtt az elbirtoklási-elévülési idő letelte után az államra szállnának, ha a tulajdonosok vagy örököseik addig nem jelentkeznek.